Már több, mint két hete érkeztem Vietnamba és szombaton hivatalosan is befejeződött az első tanítási hetem. Tanárként. Sosem gondoltam korábban, hogy "igazi tanár" leszek. Hiszen nem is vagyok az, nincsen tanári végzettségem. Én csak mint egyszerű önkéntes jöttem ki Vietnamba, hogy tanítsak, de otthon azt mondták, hogy ez non-formális oktatás lesz, inkább csak bátorítanom kell a gyerekeket és beszélgetnem velük. Ahogy nézem, ezt is csinálom.
Az iskolám a CEC English Center délutáni-esti órákat tart gyerekeknek. Egy teljesen kezdő osztály van, a kezdő után pedig elég sok szint. Ide nem a szegény gyerekek járnak, mert ahogy néztem egyrészt elég sok pénzt kell fizetniük a szülőknek, másrészt például több diákon is okos órát/vagy ahhoz hasonlót vettem észre. Összesen 34 osztályunk van, 17 tanárunk (ebből összesen 2 férfi) és vagyunk négyen külföldiek. Hárman önkéntesek én, egy litván és egy francia srác és egy tanár gyakornok a filippínó lány. Háromféle beosztásban járnak ide a diákok. Vannak akiknek hétfőn-szerdán-pénteken, másoknak kedden-csütörtökön-szombaton délután és akadnak olyanok is akiknek csak szombat délelőtt van órájuk. Mi önkéntesen keddtől szombatig dolgozunk.
A napi beosztásunk úgy néz ki, hogy délelőtt van 3-4 óránk felkészülni 8 és 12 óra között a délutáni tanításra. Ekkor két 45 perces órát tartunk az osztályoknak. Szombaton négy órát tanítunk, kettőt reggel és kettőt délután. A felkészülés általában úgy szokott kinézni, hogy a valódi tanároktól megkapjuk a tantervet, amit személyre szabunk vagy átdolgozunk. Plusz dolgokat keresünk hozzá például szavakat (egy betűzős játékhoz) vagy képeket (a "Mi van a képen?" gyakorlatokhoz). Egy óraterv úgy néz ki, hogy először van egy kis játék (akasztófa vagy betűző játék, esetleg csapatmunkában szavak gyűjtése), majd valamilyen beszédet elősegítő gyakorlat (képek vagy megadott kérdések/adatok alapján), a végén pedig (főleg a nagyobbaknál) szituációs gyakorlatot csinálunk. Ebéd után szabadidő van egészen 17 óráig. Én ez idő alatt szoktam véglegesíteni az óraterveimet, illetve különböző anyagokat keresek a gyerekeknek a játékokhoz vagy az anyag könnyebb megértéséhez. Van, hogy órákig ezzel szöszmötölök, mert igyekszem minél viccesebbre venni a tanulást, hogy számukra is minél nagyobb élmény legyen. Minionos képeket kerestem például a kezdő csoportnak, akiknek azt kellett megszámolni hány minion van a képen. Vagy a számokhoz, hogy ne legyen unalmas házszámokat használok, mert azokból találok igényeset az interneten.
Egy csapat gyerek az iskolában
17 órától a végső felkészülés van soron. A kérdéses pontokat átbeszélem a tanárokkal (már ha megtalálom őket), megkérdezem jól gondoltam-e egy-egy feladatot. Másrészt beszélgetek az érkező gyerekekkel. Sokszor csak elég nekik egy mosoly, de egy rövid beszélgetésre is kaphatóak ilyenkor. Olyan is volt, hogy elfelejtettem letisztítani pár táblát, amit utána bevittem órára és a gyerekek segítettek nekem benne. Azért jó ilyenkor az irodában lenni, mert itt nem csak azokkal a gyerekekkel találkozom, akik az órámon lesznek aznap, hanem azokkal is akik más osztályba járnak. Ez igaz az órák utánra is. Ha valamit az irodában szeretnék akkor csinálni mindig odajönnek hozzám kérdezősködni. Van, hogy vallatnak (honnan jöttél, meddig maradsz, szeretsz-e olvasni, hány ember van a családodban, szereted-e a vietnami ételt), de olyan is előfordult, hogy csak leülnek mellém és nézik, mivel foglalatoskodom.
Selfie a lányokkal óra után
17:30-kor kezdődik az első, 18:15-kor a második órám és 19-ig tart. A gyerekeknek ez egyben van, én viszont csak a beszéd részét tartom, az óra felében. Félidőben osztályt váltok. Ez néha nagyon áldásos. A fiatalabbak általában sokan vannak és zajosak. A legalacsonyabb létszámú órámon 10 diák volt, ellenben olyan osztálynak is tartottam már órát ahol 26 gyerek szerette volna egyszerre ha felszólítom. Néha nagyon nehéz őket lecsitítani. Sosem vagyok egyedül az osztályban, mindig ott van velem a tanár is. Általában vagy segít, vagy pedig csak ül a padban, mint egy diák és élvezi, hogy nem neki kell tanítania. Olykor viszont hátrány, hogy segíteni szeretne a munkámban. Ha határozatlan vagyok és nem vagyok biztos az óratervben előfordul, hogy teljesen más gondolataim vannak nekem, mint a tanárnak és ez kavarodást is okozhat. Ő segíteni akar, viszont engem csak még jobban elbizonytalanít.
Összességében a gyerekek hangosak, de okosak. Jó velük lenni, de nagyon elevenek. Kaptam már tőlük pozitív visszajelzéseket, hogy szeretik, ha velük beszélgetek/tanítom őket. A tanárok gyakran nehezen fejezik ki magukat angolul és a kiejtésük is teljesen más, de általánosságban nagyon segítőkészek.
