Az egész történet egyfajta, a fiatalokra jellemző pánikkal kezdődött. Az egyetem végén voltam. Utolsó félévben Kommunikáció- és médiatudomány mesterképzésen. Az egyetemi életem alatt sokszor megfogalmazódott bennem, mi akarok lenni, mivel szeretnék foglalkozni. Az első évben úgy mentem oda, hogy újságíró leszek, majd valami szervezős-PR dolgot szerettem volna csinálni (ennyire volt kiforrott az ötlet). A munkám során megismerkedtem a marketinggel, ami szintén lebilincselt. Viszont az utolsó félévben valamiért mégis bizonytalanul álltam. 4 éve dolgoztam és asszisztensként/gyakornokként elég tapasztalattal rendelkeztem. Multinál és kisebb cégnél is. Sehol sem éreztem magam igazán jól, nem éreztem azt, hogy tudom mit szeretnék csinálni hátra lévő életemben. Az volt az érzésem, hogy nem állok készen arra, hogy teljes állást vállaljak. Ekkor hallottam először az Európai Önkéntes Szolgálatról  és gondolkoztam el rajta komolyan. Sosem éltem még külföldön, de mindig is vonzott. A gyerekeket nagyon szeretem. Angolul tudok. Ekkor állt össze a fejemben az egész kép. Mi lenne, ha kimennék megy hosszabb időre külföldre önkénteskedni? Az volt a cél, hogy minél távolabb sikerüljön menni. Sikerült.

Már 7. napja vagyok Vietnamban, EVS önkéntesként. Múlt héten pénteken érkeztünk este repülővel. A felkészítő időszakra a szállásunk Hanoi külvárosában volt és egészen keddig még csak Hanoiban jártam. Ma érkeztünk le Sam (liván srác) és én a közös projektünk helyszínére. Angolt fogok tanítani gyerekeknek és haza március legelején érkezem.

A keddi napon egy általános iskola évnyitójára voltunk hivatalosak. Ez egy "felsőtagozatos iskola" (secondary school), mert itt külön van az alsó- és felsőtagozat. Előre azt mondták nekünk, hogy érdekes élmény lesz. Hanoitól kevesebb, mint két órányira volt az iskola ahova mentünk, Dao Su Tich Secondary School. Itt két EVS önkéntes fog dolgozni a projektünkből Kata és Juan. Nagyon korán kellett kelnünk, 5 órakor indult a kocsink a Nam Dinh tartományba. Reggeli után már csak ránk vártak, mi kiemelt vendégek voltunk az ünnepségen. Az ünnepség után volt egy kis pihenő időnk, majd részt vettünk az ünnepi ebéden. Délben már indultunk vissza Hanoiba.